Siquis me percontabitur aevum

A nemzetközi tudományosság követelményeihez felnövekvő magyarországi filológus nemzedék (Ponori Thewrewk Emil és környezete) az osztrák-magyar kiegyezés (1867) utáni évtizedekben személyeskedő viták során igyekezett pótolni történeti okokkal magyarázható elmaradásunk hiányosságait. Az emlékezetes „Ábel contra Hóman”-polémia nem előzmények nélkül robbant ki 1877-ben. Ábel Jenő ifjúkori Mentorát, Ring Mihályt Hóman Ottó még pesti magántanár korában (1871-ben) marasztalta el, talán illetéktelennek érezvén Ring Pindaros-tanulmányait (1870-bôl). De miért szemelték ki a pestiek (Heinrich Gusztáv és Thewrewk) az 1872 óta kolozsvári Hóman Pindarosának megbírálására az alig érettségizett Ábelt? Hóman idősebb kolozsvári tanártársa, a kötözködô kedvű polihisztor Brassai Sámuel már 1871-ben megcsipkedte a kül- és belföldi Horatius-kommentátorokat. Súlyosabb következményekkel azonban csak az 1873-ban közzétett észrevételei jártak (az Aeneis II. énekének magyarázóiról, különös tekintettel P. Thewrewk iskolai kiadására), vagy még inkább Heinrich Gusztáv iskolai Cicero-magyarázatainak könyörtelen kifigurázása. Alkalmasint erre reagáltak az érzékenységükben sértett pesti nagyságok azzal, hogy egy gyerekemberrel dorongoltatták le - nem az öreg Brassait, hanem a könnyebben sebezhetőnek vélt Hómant. Hinc illae lacrimae

Art · Humanities · Physics · Chemistry · Historical and Literary Studies