A Piso-per tanulságai

Calpurnius Crassust, Tacitus kalandos sorsú kortársát („the perpetual conspirator”), R. Syme több alkalommal is említi monumentális Tacitus-monográfiájában, de „viszontagságait”(vicissitudes) sajnálatos módon érdemben nem tárgyalja. Ezt pótolta a III. Saalburg-kollokvium aktáiban D. Henning, aki fölöttébb tanulságosan ismertette a nyughatatlan (a szakirodalomban hol egzaltáltnak, hol fanatikusnak, megrögzött felforgatónak bélyegzett) Crassus-ivadék hányatott sorsát a „Vierkaiserjahr”-t követő zűrzavarok utáni évtizedekben, egészen az állítólag iniussu Hadriani történt likvidálásáig. Mi megpróbáltuk a kortárs Tacitus párhuzamos pályáját követni, illetőleg magyarázni: Crassus is, az ifj. Plinius is, meg még sokan asszisztáltak Domitianus „zsarnoki tombolása”mellett; és Tacitus? Nevéhez méltóan hallgatott, akárcsak a nyilvánosság előtt annak idején Cicero (tacendo et latendo), és így - az emberiség szerencséjére, okulásul - a maga módján megörökíthette a viharos század történéseit

Art · Humanities · Classical Antiquity Studies · Historical and Literary Studies · Philosophy