Cornelia Naxos szigetén

Lucanus Cornelia-alakja a nyelvi és motivikus utalások szerint Vergilius és Ovidius mitikus nőalakjainak rokona, de motivikus szinten sokat köszönhet Propertiusnak és Seneca tragédiáinak is. Lucanus Cornelia-narratívájában meglehetős bizonyossággal tételezhető tudatos nyelvi és motivikus utalás egyrészt Catullus Ariadnéjára, másrészt Ovidius több, hosszabb-rövidebb Ariadne-narratívájára. A tanulmány áttekinti az Ariadne-történetre való lehetséges utalásokat Lucanus eposzában. Rómában, ahol az Ariadne-történet legtöbbet emlegetett része a naxosi epizód volt, a krétai királylány alakjához kapcsolódott a katastérismos képzete: az ’Ariadne Naxoson’-történet Corneliával való összekapcsolása ezért mitológiai metaforája lehet a megistenülés képzetének. Cornelia tehát erényes asszonyként éppúgy kiérdemeli a megistenülést a férjével kapcsolatban, mint Pompeius a maga férfiúi állapotában

Ancient Mediterranean Archaeology and History · Classical Antiquity Studies · Historical, Religious, and Philosophical Studies · Philosophy